Berhida

"A település már a rómaiak által is ismert volt, melyet a XX. század elején előkerült leletek (római település és temető) utalnak. A terület legősibb birtokosa a veszprémi káptalan volt, az okiratok szerint már 1082-től. Az Árpád-házi királyok közül II. Géza is megfordult e helyen, a hagyomány szerint egyik látogatásakor vesztette el az ónból és horganyból öntött pecsétnyomóját. A pecsétnyomót 1811-ben találta meg egy földműves, a történelmi ritkaság a Nemzeti Múzeumban található. Heti vásárát 1436-ban, országos vásárát pedig 1461-ben említik először, melynek jogát Mátyás király adományozta a városnak. 1532-ben rendi országgyűlést tartottak Berhidán.

A település a középkorban 1395-től oppidumnak (mezővárosnak) számított. 1895-ben készült el a települést is érintő Lepsény–Csajág–Hajmáskér-vasútvonal, de itt 2007-ben megszűnt a személyforgalom. Katolikus iskola 1717-től, református iskola 1768-tól működött. 1922-ben alapították az Ipari Robbanóanyaggyárat, mely révén rohamléptű fejlődés vette kezdetét. Az 1985. augusztus 15-én bekövetkezett, a Richter-skála szerinti 5,2 erősségű földrengésnek az epicentruma volt Berhida.

1993-tól megrendezésre kerülő háromnapos Berhidai Napok rendezvénysorozat látogatottsága a 6-8000 főt is meghaladja alkalmanként. 1995-1996 a Várpalota és régiója Környezetvédelmi Rehabilitációs Program keretében összközművessé vált a település. 2004. július 1-jén városi címet kapott a település. A mai Berhida három helység: Berhida, Peremarton (Peremarton gyártelep) és Kiskovácsi egyesüléséből jött létre. A Balaton-felvidékészakkeleti és a Mezőföld északi határán, a Bakony déli nyúlványain, a Séd folyó völgyében, az M7-es autópálya és a 8-as főút között félúton található."