Tagtelepülések
Bátya
Dunapataj
A település címere balra dőlő, aszimmetrikus kerektalpú tárcsapajzs, melynek egyszerű, fekete a kontúrvonala. A pajzs alapszíne kék. Ebben lebeg az aranybarna csonkolt faág, melynek két oldalhajtása szintén csonkolt. Az ág átlósan helyezkedik el a pajzsban, és a csonka pajzsszeglet felé mutat. A jobb oldali hajtás tövéből ered egy zöld (hársfa)levél, mely az ép pajzsszeglet felé mutat. A faág nem homogén egyszínű, hanem fahatásúra színezett. A levélen erezet látszik. Dunapataj címere több száz éves múltra tekint vissza, és a település egykori földesuraival, a Paksy családdal hozható kapcsolatba. Dunapataj Budapesttől délre kb. 103 km-re, Kalocsától északra cca.: 15-km-re elhelyezkedő, közel 3337 lelket számláló település. Történeti múltja igen színes, ezt bizonyítják templomai, régi épületei, lakóházai és a -Pataji Múzeum- is. A település természeti értékekben szintén gazdag. Ide tartozik az 1976 óta védett Szelidi-tó, a meszes-szódás jellegű Miklapuszta és a Duna ezen részén található holtág és szigetek. Mivel a település természeti és építészeti értékeiben gazdag, ezért nagy hangsúlyt kap az idegenforgalom. A turizmusban legnagyobb szerepe a Szelidi-tó üdülőterületének van, de egyre jellemzőbb a faluturizmus is, amellyel a helyi jellegzetességeket, népszokásokat széles körben ismertetni tudjuk. A rendszeresen megrendezett nyári és őszi rendezvények már hagyományt jelentek Dunapataj életében, mellyel színes népszokásaink bemutatásra kerülnek.Az önkormányzaton kívül több egyesület és alapítvány tevékenykedik a település fejlődése, jövője érdekében.
Kelebia
A Trianon utáni újrakezdés eredményeként 1924. december 16-án Kelebia néven önálló községgé alakult. Az új település lakossága főleg szőlő- és gyümölcstermeléssel, és kisebb mértékben kereskedelemmel foglalkozott, de megtalálható volt kevés számú kisiparos is. Már akkor is viszonylag nagy létszámot foglalkoztatott a vasút. A tanyavilágot a csoportos területi jelleg jellemezte, így alakultak ki az úgynevezett járások: Szkenderjárás, Fődijárás, Vermesjárás, Sztipityjárás, Négyesi-járás, Baromjárás, a Vasútföld és Bácsborista. Templom, iskola, vasútállomás, postahivatal, orvosi rendelő épült. A vasúti határátkelőhelyre határőrség, vám-és pénzügyőrség települt. A II. világháború harcai elkerülték a községet. A magyar-jugoszláv határ lezárása illetve az 50-es évek politikája kedvezőtlenül hatott a község fejlődésére. Sok itt hagyott gyümölcsös és szőlős teljesen elparlagosodott. Ez idő tájt szinte kizárt volt a fejlődés lehetősége. Megkezdődött a lakosság elvándorlása a községből (1945 – 4113 fő, 1949 – 4192 fő, 1960 – 4001 fő, 1970 – 3460 fő, 1980 – 3265 fő, 1990 – 3240 fő, 2000 – 3150 fő) A tanyás térség életben maradását a szakszövetkezeti forma, majd a villamosítás tette lehetővé. A gyümölcstermesztés mellett mindinkább nagyobb hangsúlyt kapott a kertészeti és szántóföldi növénytermesztés, valamint a kisállattartás. A mezőgazdasági munkákon kívül egyetlen számottevő munkaerőt foglalkoztató munkahely a MÁV volt. A kereskedelem, a szolgáltatás valamint a fegyveres testületek tudtak még nem nagy létszámú munkaerőt biztosítani. 1949-ben megalakult a Petőfi Termelőszövetkezet, mely később Vörös Csillag néven tevékenykedett. Ezt követte a Népfront Tsz, majd 1972-től a Rákóczi Csillaga Tsz. Hármójukkal közösen „sikerült„ a hegyközség jellegét teljesen tönkretenniük. Az egykori Kelebiai Szőlőknek maradványai se maradtak, a gyümölcstermelési kultúra kihaló félbe került. Megoldást a tanyák újraélesztése, a parlagterületek csökkentése jelentette, megélhetést adva a szövetkezetek felbomlása után a munka nélkül maradt és vállalkozásra képes mezőgazdasági vagy ipari dolgozóknak. 1965-bem 10 kh fehér spárgát ültettek, majd újratelepítették a szőlősöket és gyümölcsösöket. Az állatállomány fejlesztésére is nagy gondot fordítottak, nagyarányú legelőtelepítés, valamint szarvasmarha, juh és lótenyésztés folyt. Fellendült a spárgatermelés, ami Bács-Kiskun megye spárgatermelésének 60 %-át tette ki. Kialakult a község jelenlegi területe, mely 67,7 km2, lakosainak száma 3150 fő, legnagyobb részen magyar anyanyelvűek. A lakónépesség száma a 90-es évek második felétől stagnál. A lakosság 51 %-a külterületeken él. Külterületi lakott helyek: Bácsborista, Négyes járás, Vasútföld, Vermes járás, Sztipityjárás, Szkenderjárás, Fődijárás. A község infrastruktúrája igazodik a térség fejlettségéhez. A környező településekkel és a külvilággal úgy közúton, mint vasúton tartható a kapcsolat. A község főutcáját a Szeged – Baja főútról leágazó Kelebia – Bácsalmás összekötő út alkotja. Kiskunhalas város felé vasúton vagy az 53-as főúton haladhatunk. Buszjárat indul Szegedre, Bajára és Kecskemétre.
URL: http://kelebia.hu