A projekt elérni kívánt célja az volt, hogy a létesítmény eredeti funkcióját, a tervezett kapacitással ellássa, az összegyűjtött belvizet, valamint a szivárgó vizeket a befogadó felé továbbíthassa a szükség esetén. A rekonstrukciós munkák során az alábbiak kerültek elvégzésre: egyes fák kiemelése, cserje irtás, nádkaszálás, gaz kaszálás, depónia rendezés, műtárgyak karbantartása. A projekt 2011-ben az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében valósult meg.

Hazánkban a bivalyt magyar-bivalyként, házi bivalyként emlegetik. A Kárpát-medencébe minden valószínűség szerint már a népvándorlások során, mint igavonó állat került. Mivel még a szürke marhánál is igénytelenebb állat, hiszen lelegeli a kákát, a nádat, a mocsári füveket és kimondottan szereti a nedves lápos területeket, gyorsan elterjedt a Kárpát-medence területén. Tej- és hústermelése mellett talán fontosabb volt hajdanán igaereje, s ezt bizonyítja, hogy a gépesítést követően állománya Magyarország mai területén igen lecsökkent. 1911-ben 155 192 bivaly élt, 1935-ben a megcsonkított országban már csak 7069-es számláltak. A jelenlegi országos állomány 1500 körüli, ami a történelmi Magyarország egykori bivaly-populációjának kicsiny töredéke. Ma, mint genetikai tartalékot és kultúrtörténeti emléket őrizzük, jelenleg országos szinten tervszerű tenyésztésével nem foglalkoznak. A hazai bivalyállomány a törvényileg védett őshonos állataink közé tartozik. A dél-alföldi régió első bivalyrezervátumát 2008-ban hozták létre, Mórahalom határában. A negyvenöt fiatal állattól azt várták - 15 anyaállat és 30 növendék -, hogy segítenek megtisztítani a nádtól a Nagyszéksós-tavat és környékét. Régen a területet a csapadékosabb időszakokban (főként a hetvenes években) halastóként hasznosították. A terület gyors kiszáradása a nyolcvanas évek végén indult el, 1991-92-ben már alig volt nyílt vízterület. Eddigre a terület nagy részét és a tavat szegélyező legelőt összefüggő nádas borította, a tó nagy része pedig kiszáradt. A bivalyok telepítését követően a náddal borított területek jelentősen lecsökkentek, az újra láthatóan megjelenő nagyobb vízfelület elősegítette a területet elhagyott madárvilág visszatérését, az itt még nem fészkelt fajok megjelenését valamint a növényzet (tavirózsa) újra szaporodását. 2012-ben a Bivalyrezervátum fejlesztéseként a tájba illeszkedő, náddal fedett bivalybeálló épült a tó közelében, kialakítottak egy bemutató- és oktatóházat, egy eszköztároló színt, valamint egy mérőközpontot, ahol a bivalyok szakszerű tenyésztéséhez szükséges vizsgálatokat végezhetik el. A programnak köszönhetően jelentősen javult a magyar Nagyszéksós-tó és a Román Maros ártér ökológiai egyensúlya A Nagyszéksósi Bivalyrezervátumban a betelepítés óta az egyedek száma folyamatosan növekszik. Jelenleg 143 bivaly él ezen a területen, melyek az eredeti természeti környezet fenntartásában és alakításában fontos szerepet töltenek be. A város fontosnak tartja a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében, hogy természeti értékeinket eredeti formájukban, működőképesen tudjuk megtartani és továbbfejleszteni. Ennek érdekében fontosnak tartjuk azt is, hogy minél szélesebb körben tudjuk ezt a gondolkodásmódot elterjeszteni, valamint, hogy ezeket az értékeket a lakossággal és az idelátogató turistákkal is megismertessük.

A Tisza jobb parti, 2,10 kilométer hosszúságú szakaszán történtek a beavatkozások a Bertalan hídtól indulóan délre, a Korányi fasor legdélibb pontjáig. Mintegy 1500 folyóméter hosszan mobil falrendszer készült, jellemzően 8,00–9,00 méter magasságú vízzáró falakkal, a mentett oldalon pedig szivárgórendszerekkel. A vízzáró falszerkezet a rakparti út mellett 3,00 méter mélységű résfalakkal létesült, arra támaszkodó fejgerendával, a régi támfal előtti, névlegesen 25 centiméter vastagságú monolit vasbeton. A Stefánia sétány előtti lépcsősornál a résfal 6,00 méter mélységű, melyre ugyancsak fejgerenda, s jellemzően 2,00 méter magasságú monolit vasbeton köpenyfal támaszkodik Ez utóbbi szakaszon 0,50 méteres járdaszintemelés történt, s erről a szintről lehet közvetlenül a rakpartra, illetve a vízhez lejutni. Ezen a partfalszakaszon tehát megszűnt a mellvédfal, s biztonsági korlát épült. A Korányi fasoron viszont – átalakított formában – megmaradt a mellvédfal, a védett fasor és a park a szobraival. A fenti új vasbeton szerkezetek felső síkjába simulóan rozsdamentes anyagú acélszerelvények kerültek beépítésre annak érdekében, hogy árvízveszély esetén az alumíniumötvözetű mobil falszerkezet oszlopai hajlításmereven csatlakoztathatók legyenek. A Korányi fasori mellvédre 60 centi­méter, míg a Stefánia park előtti szakaszon 1,20 méter magasságú mobil fal szerelhető, s így biztosított az elöntés elleni védelem az előírt biztonsággal. Helyszínrajzi értelemben a mobil fal tengelyvonala illeszkedik a támfalak vonalvezetéséhez, s a mellvédfalas szakaszok lépcsőlejáratainál is betételemek teszik folytonossá a rendszert. Az oszlopok tengelytávolságai ugyan változnak, de a teljes hosszon négyféle betétgerenda alkalmazásával felépíthető a teljes falrendszer. A beruházás nyerte a 2017. évi építőipari nívódíjat.

A Duna-Tisza közi Homokhátság hazánk aszályokkal és vízhiányokkal leginkább sújtott területe. A Dél- alföldi régió a víztöbblettel, a belvizekkel, illetve a vízhiánnyal jelentkező időszakok szintén problémákat okoznak. A projekt által érintett kistérségben a vízhiány okán a vízkészletek lecsökkentek (a talajvízszintek lesüllyedtek, csökkent a felszíni lefolyás), a szikes élőhelyek vízellátottsága nem megfelelő. Ennek hatására megindult a természet és az épített környezeti elemek degradációja.

A projekt célja a térség kiszáradásának megakadályozása, vízvisszatartás megvalósítása, az idegenhonos növények terjedésének megakadályozása, a már meglévő állományok irtása, a természetes, őshonos növény- és állatfajok védelme - ökológiai víztározók kialakítása.

A projekt helyszíne a Mórahalom várostól délkeletre elhelyezkedő Nagyszéksós-tó és a csatlakozó vízrendszerek, amelyek a kistérség mindennapi életének meghatározó része.

A Széksóstói főcsatorna két irányba továbbítja a városból érkező vizeket. Déli irányba, Szerbia felé a Vereskereszt-Madarásztó főcsatornán keresztül, délkeleti irányba a Széksóstói főcsatornán keresztül a Nagyszéksós-tói tározóba, onnan a Széksóstó főcsatorna alsó szakaszának közbe ékelődése után a Paphalmi főcsatornán keresztül a Gyálai Holt-Tiszába.

A Szerbia felé történő vízelvezetés nem megfelelő kapacitású, így a projekt során a belvízelvezető rendszer egy részének rekonstrukciója történt meg, a vízhálózati elemek egy része átépítésre került, így növelve a vízelvezető rendszer kapacitását.

Ennek a vízelvezetési útvonalnak jelentős eleme a Nagyszéksós-tó területén létrehozott tározó, amely közel 1,2 millió m3 fölös víz befogadására és tározására alkalmas. A több évszázada fennálló vizes élőhelyeinek fenntartása akadályokba ütközik, a globális felmelegedés következtében ugyanis a vízhiányos időszakok egyre gyakrabban és egyre hosszabban jelentkeznek, amik csökkentik a terület biodiverzitását.

A vízhiányos időszakban is biztosítani kell a vizes élőhelyek fenntartásához szükséges vízpótlást. A megvalósult projekt erre is megoldást jelent. A mórahalmi szennyvíztisztítóból egy újonnan megépített nyomócső segítségével a térségben keletkező, kellően megtisztított használt vizeket eljuttatják a tóba, ezzel megoldva a szükséges vízpótlást, így megmenthetők a nagyszéksós-tói tározó vizes élőhelyeit. A fejlesztés során szennyvíztisztítóból érkező víz utótisztítására kialakításra került egy wet-land is.

A beruházás Ambrózfalva, Nagyér, Csanádalberti és Tótkomlós települések területeit érintette. A fejlesztés a vízfolyás Királyhegyesi Száraz-ér és a Sámson-Apátfalvi Száraz-ér szakaszait célozta.

A területen három fő megoldandó probléma került felismerésre. Az első a Száraz-ér vízterének ökológiai instabilitása, az időszakosan rossz biológiai vízminőség, a második a vízvisszatartás a megfelelő vízi ökoszisztémák kialakulásához nem megoldott és harmadik a természetes vízi vagy vízhez kötött élőhelyek mennyiségi és minőségi leromlása.

Jelentős természeti értéket képvisel a Száraz- ér víztere és tágabb környezete, ahol mezofil és száraz élőhelyek sokasága és diverz élővilág található meg. Ezeket az értékeket az utóbbi évtizedekben egyre több tényező veszélyezteti. Ezt a természeti érték fenntartásához a legfontosabb feladat a víztér öntisztuló folyamatainak segítése és a természetes vizes élőhelyek rehabilitációja.

Az élőhely rekonstrukció fejlesztés célja a további kiszáradás megakadályozása, vízvisszatartás megvalósítása, az idegenhonos növények további terjedésének megakadályozása, a már meglévő állományok irtása, ezáltal a természetes, őshonos növény- és állatfajok védelme. Ezen túl, az évek során kiszorított őshonos fajok számára a korábbi kedvező feltételek visszaállítása, élőhelyük védelmének biztosítása, összességében a természetvédelmileg kedvező szukcessziós folyamatok felerősítése. A projekt további célja, hogy a területen környezettudatosságot növelő bemutató, szemléltető, oktató eszközrendszer is kiépüljön.

Ezek a célok eléréséhez számos beruházás történt a cél területen. A projekt során az alábbiak valósultak meg:

• Ökológiai víztározók kerültek kialakításra (a vízvisszatartás érdekében) Tótkomlós belterületén két, külterületén pedig egy helyszínen (három helyszínen összesen négy tározó). A tározók teljes területe 25 ha, az össz.víztározó kapacitás 150 ezer m3,
• Tiltó műtárgy beépítése történt a Királyhegyesi Száraz-éri szakaszon, amely zárásával 2 m-es vízszint duzzasztható,
• Csatorna mederrendezés valósult meg 16 km hosszban a Királyhegyesi Száraz-éren, melynek célja a tájidegen fajok eltávolítása és a kedvezőbb mederállapot kialakítása volt,
• 960 db -tájra jellemző - őshonos fa- és cserjefajok telepítése történt,
• Idegenhonos fás szárú növényfajok eltávolításra kerültek,
• 1500 m hosszú tanösvény lett kialakítva 7 db bemutató tábla és 1 db megfigyelő torony elhelyezésével,
• Monitoring eszközök (pl. távcső, terepi laptop, különböző mérőeszközök) kerültek beszerzésre

Összeségében a projekt eredményesnek tekinthető, hiszen a rekonstruált, csapadékvíz visszatartásra kijelölt területeket, tározókat rögtön meghódították az őshonos madár- és állatfajok. A víz áramoltatása a tározó terekben a vízállástól és a vízutánpótlástól függően gond nélkül megoldható a korszerű vízkormányzó műtárgyaknak hála. A terület monitoringozását nagyban segíti a beszerzett korszerű eszközök, madár lesek. A kialakított tanösvény és az ott kihelyezett információs táblák remek lehetőséget adnak a természetbarátoknak arra, hogy megismerjék az adott vizes élőhelyre jellemző növény- és állatvilágot.