Békés megye Magyarország délkeleti részén fekszik. Északról Hajdú-Bihar megye határolja, nyugatról Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád megyék, délről és keletről a román határ. Székhelye Békéscsaba.
Körösnagyharsány életét mindig a folyó közelsége, amely életlehetőséget adott a településen élőknek, és más alföldi kistelepüléshez hasonló a mezőgazdaság határozta meg. Nagyvárad közelsége is meghatározó volt a falu életében, amely Románia uniós csatlakozásával és a hamarosan megnyíló, Körösnagyharsány és Körösszeg közötti határátkelőhelynek köszönhetően újra fontos lehet a környék és a település számára.
A város fejlődésének egyik fontos állomása a gimnázium Szarvasra települése 1834-ben. Az idők folyamán a patinás intézményben sok jelentőstanáregyéniség dolgozott. Többek között itt tanított Vajda Péter, a reformkor Petőfi által is tisztelt polihisztora, valamint Ballagi (Bloch) Mór nyelvész, Greguss Ágost esztéta és Koren István botanikus is. Leghíresebb igazgatói: Tatay István, Benka Gyula, Naumann (Nádor) Jenő, a várostörténet írója. Szarvas életében a XIX. században kiemelkedően fontos szerepet töltött be a gróf Bolza család. Kastélyokat varázsoltak a Körös partjára, felépítették -a ma már kuriózumnak számító- szárazmalmot, létre hozták az Anna-ligetet, majd a Bolza Józsefről elnevezett Pepi-kertet, mai nevén a Szarvasi Arborétumot, ami manapság is Szarvas legcsodálatosabb és legismertebb látványossága. 1802-1829-ig Szarka György volt plébános. Az ő idején épült fel a mai templom 1808-1812 között és plébánia 1825-ben. A templomot és a plébániát a kegyuraság építtette, akinek képviselője akkor ifj. Bolza Péter volt. Ugyancsak ők hozták Olaszországból a főoltár Assisi Szent Klára képét. Réthy Lipót 1847-ben Szarvason hozta létre Békés megye első nyomdáját. Az1848-as szabadságharc idején rendezett tanácsú Szarvas város (a szomszédos községek önállósulása miatt) 1872-ben elveszítette városi címét, véglegesen csupán1967 óta város ismét. A város mindvégig mezőgazdasági jellegű volt, XX.sz.-ifejlődését is ez határozta meg. A vasútépítés során 1880-1893 között csak szárnyvonalat kapott. A II. világháború után az oktatás és a kutatómunka vált a város életének a legfontosabb tényezőjévé: Az Öntözési Kutatóintézet és a Haltenyésztési Kutatóintézet (a két kutatóintézet összevonva HAKI néven működik), valamint a Tessedik Sámuel Főiskola Óvónőképző Intézete és Mezőgazdasági Víz- és környezetgazdálkodási kara létrejöttével Szarvas Békés-megye szellemi központjává alakult. Manapság is Szarvas Békés megye egyik legjelentősebb felsőoktatási és tudományos központja. A város mindig tudott kiemelkedő egyéniségeket adni az országnak. A szakterületükön elismert kutatók (pl. Mendöl Tibor) mellett, országosan ismert volt Székely Mihály az egyik legelső magyar repülő, dr. Melich János nyelvész, valamint Gyóni Géza költő, Ruzicskay György festőművész, vagy Kemény Gábor pedagógus. Itt született Melis György operaénekes, Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus és újságíró, továbbá a mai héber költészet jelentős alakja, Kámár Jáoz-Kest (Keszt Péter) is.
URL: http://szarvas.hu/
A Fekete és a Fehér- Körös völgyében létrejött erdők az Alföld értékes erdőtársulásai közé tartoznak. A folyó menti ligeterdők képzik a több ezer hektáros erdőterület magját. A 19. és 20. századi folyószabályozásnak köszönhetően, a folyót gátakkal elválasztották az erdőterületektől. Ennek a beavatkozásnak köszönhetően, romlottak az erdőtársulások életkörülményei (csökkenő talajvízszint, hiány elöntések). A szabályozás után virágzó mezőgazdaság alakult itt ki, amely növelte a terület eltartóképességét. Sok helyen kiirtották az erdőket és ahol megmaradt ott is a mentett oldalon csak. A szabályozás következtében nemcsak az évenkénti elöntések maradtak el, hanem lerövidültek az árhullámok levonulási ideje is. Így nem töltötték fel vízzel az erdőkben található mélyedéseket, ereket. A folyó nagyobb esése és vízsebessége miatt jobban bevágodik a talajba, így még kevesebb víz szívódik fel a talajba, ami a talajvízszint csökkenését okozta.
A projekt megvalósítása során több alapelvet is követtek, ilyen a használja ki a meglévő infrastruktúrát és a volt folyómedreket, csatornákat, mint lehetőleg tájbarát módon; minimalizálja a jövőbeni üzemeltetési és karbantartási költségeket; ne hozzon létre konfliktusokat a terület egyéb vízhasználatával; a rendszer működését egyeztetni kell a másik földdel a terület használói és tulajdonosai.
A már meglévő adottságok lehetőséget adott arra, hogy a tervezés és a kivitelezés egymásba láncszerűen kapcsolódva történjen. Így biztosítva, hogy a pozitív ökológiai hatások a lehető leghamarabb jelenjenek meg a területen.
Az egyik megoldás a vízleadó gerinccsatornák átalakítása, melynek eredeti funkciója a belvízleeresztés volt. Azonban az átalakításnak köszönhetően képes a vizet bevezetni és megtartani is. Így további három fő feladata lett a gerinccsatornáknak a víz szállítása az erdőkbe, a víz leadása a teljes hosszon keresztül a talajba, aktív vízfelület képzése a teljes hosszon. A gerinccsatornák között találhatóak eredetileg természetes vízfolyások is, amelyeknél nemcsak az élőhely rekonstrukciója történt meg, hanem a táj eredeti arculatát is vissza lehetett állítani.
Legvégül azok a terepi adottságok kerültek sorra, amelyek a vízleadó vonalak mentén további vízszétosztásra adtak lehetőséget. Így a már működő rendszer hatékonysága és különösen hatásterülete nagymértékben megnőtt.
A beruházás, olyan területet érintett, amit 150 éve csak árvízi katasztrófák idején öntött el a folyó. A mentett oldalon lévő erdőterületeken 38,8 km időszakos vízfolyás alakult ki. Ezek a vízfolyások és tavak vízszintre vonatkoztatva 15,7 hektár szabad vízfelületet alkotnak az erdőterületen. A vizek két oldalán 50– 50 méteres sávban pozitív mikroklímatikus hatás érvényesül, legfőképpen a páratartalom növekedése és a hőmérsékleti ingadozások csökkentése. Így összesen 406 hektár erdőt érint pozitívan a beavatkozás. A talajba elszivárgó víz hatása ennél jóval kiterjedtebb lehet
Név:
Kovács Péter
E-mail:
kovacs.peter@bekesmegye.hu
Telefon:
66-441-141
Weboldal:
http://www.bekesmegye.hu/