A Velencei-öböl vízgyűjtő területén elhelyezkedő régiót intenzív mezőgazdasági tevékenység és kiterjedt vízelvezető csatornarendszer jellemzi, amely jelentős hatással van a Dese folyóra, az öböl egyik fő vízforrására. Az esettanulmány az ezen csatornákra és azok vízkezelésére irányuló beavatkozásokat vizsgálja

A tápanyagterhelés csökkentése: A mezőgazdasági tevékenységekből származó nitrogén (N) és foszfor (P) terhelés visszatartása fitodepurációval, így csökkentve a Velencei-öbölbe jutó tápanyagok mennyiségét, amely súlyos eutrofizációval küzd.
Árvízproblémák csökkentése: Az árvízi események előfordulásának és intenzitásának csökkentése. Az árvízi problémák a beavatkozások előtt azért növekedtek, mert a vízelvezető csatornák szakaszai túl szűkek voltak ahhoz, hogy elvezessék a kritikus időszakokban jelentkező vízelvezetéseket. A csatornák építésekor elegendő méretűek voltak, de azóta a táj változása (pl. városi terjeszkedés és mezőgazdasági vízelvezetési gyakorlatok) növelte a csatornákba irányuló víz mennyiségét.

Folyómedrek újrakalibrálása: A folyómedrek átalakítása a hidraulikus hálózat renaturálása érdekében, hogy növeljék a víz tartózkodási idejét és a fitodepurációs folyamatokat.
Árterületek és vizes élőhelyek létrehozása: A vízminőség javítása és a biodiverzitás helyreállítása céljából.
Folyómeder bővítése: A vízelvezető kapacitás növelése az árvízvédelem érdekében.
Árterületek és új puffer sávok létrehozása, valamint visszacsatlakoztatásuk: A vízvisszatartás és az árvízvédelem elősegítése.
Csatornák naturalizálása, új kanyargós csatornák létrehozása: A csatornák természetes jellegének helyreállítása, ami hozzájárul a víz minőségének javításához és a táj ökológiai funkcióinak erősítéséhez.