Skip to main content
Tel.: +36 1 249 5469 E-mail: szovetseg [at] klimabarat.hu

Optimista hangulat és sok nyitott kérdés maradt Bonn után

November 6-17. között az éghajlatváltozás által leginkább fenyegetett Fidzsi-szigetek elnökletével került sor a 23. ENSZ Klímakonferenciára Bonnban. A tanácskozásra azzal a céllal érkeztek a világ vezetői, hogy kijelöljék azokat a konkrét lépéseket, amelyek által a 2015-ben elfogadott párizsi klímaegyezményben foglalt vállalások megvalósíthatóak. A Párizsi Megállapodás fő célkitűzése, hogy a Föld légkörének középhőmérséklete ne növekedjen 2 Celsius fokot meghaladó mértékben az iparosodás előtti szinthez képest.

A tanácskozáson 195 országból 25 ezer szakember és politikus érkezett az eseményre. A tárgyalásokat pedig mintegy félezer civil szervezet követhette nyomon megfigyelőként.

Bonn egyik fontos pozitív, szimbolikus eredménye, hogy Szíria bejelentette, csatlakozik a párizsi klímaegyezményhez. Néhány héttel korábban pedig Nicaragua, az a közép-amerikai ország, amely korábban éppen az egyezmény puhasága miatt nem támogatta a megállapodást, döntött a csatlakozás mellett. Mindez azt jelenti, hogy az USA az egyedüli ENSZ állam, amely kimarad a megállapodásból. Az időzítés nem lehetett véletlen. Az évek óta polgárháborútól sújtott, szétesőben lévő Szíria döntése jól valószínűsíthetően a nemzetközi közösségek politikai nyomásgyakorlásának újabb eszköze volt, mely célja, hogy az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump vonja vissza az ország kilépési szándékát.

Mindhiába. A konferencián ugyanis bebizonyosodott, az Egyesült Államoknak esze ágában sincs visszavonulót fújni, sőt: az amerikai delegáció vezetője éppen Bonnban erősítette meg országa kilépési szándékát. Judith Garber hangsúlyozta, hogy Washington minél előbb fel szeretné bontani a megállapodást, ami nem zárja ki, hogy a jövőben az amerikai nép számára kedvezőbb feltételek mellett az USÁ-t ne köszönthetnénk újra a megállapodás végrehajtói között.

Az USA kilépésével az egyik legnagyobb károsanyag-kibocsátó kiesik, és ezzel veszélybe kerül a Párizsi Megállapodás fő céljának elérése. Ahhoz, hogy ellensúlyozni lehessen az USA lépésének negatív következményeit, Németország és Franciaország is fokozza a klímavédelemre irányuló tevékenységeit. Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia államfő az USA szerepvállalása nélkül is elszántan képviseli azt az álláspontot, hogy a globális középhőmérséklet emelkedése nem haladhatja meg az 1,5 és 2 Celsius fok közötti tartományt.

Könnyen elképzelhető, hogy ez a két befolyásos európai ország egy olyan nemzetközi csoportosulásnak az élére áll, amely nagyobb vállalásokra ösztönzi a megállapodás aláíróit. Bonnban mindkét ország nagyobb áldozatvállalásról tett tanulságot, a konkrét tervek kidolgozását pedig még idén decemberben, a Párizsi Megállapodás aláírásának második évfordulójára időzített konferencián folytatják. A francia fővárosban, Párizsban tartott rendezvényre több mint száz világvezető mellett Áder János magyar köztársasági elnök is meghívást kapott.

A bonni konferenciának - a résztvevő delegáció mellett – további magyar vonatkozása is van. A rendezvényen ugyanis magyar közreműködéssel, Franciaországgal és az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetével (FAO) közösen tanácskoztak arról, hogy miként járulhat hozzá egy új mezőgazdasági szemléletmód, az agroökológiai megközelítés a klímavédelmi vállalások teljesítéséhez.

A közel kéthetes ENSZ-csúcs optimista hangulatban ért véget, és a szervezők sikeresnek értékelték a tanácskozást. A résztvevő csaknem kétszáz ország küldöttei arról állapodtak meg, hogy az üvegházhatású gázok további csökkentése érdekében felülvizsgálják a jelenlegi terveket.

A bonni konferencián végül csak előkészítették a klímavédelmi egyezmény végrehajtásának előírásait. A teljes szabálykönyvet majd csak a 2018 decemberében a lengyelországi Katowicében tartott COP 24-en fogadják el. Az ENSZ közvetlenül előtte, 2018 októberében teszi közzé jelentését arról, hogy tartható-e az egyezményben vállalt maximális hőmérsékletnövekedés. Ez a dokumentum minden bizonnyal befolyással lesz majd az egyes államok vállalásaira is. A bolygónk jövőjét meghatározó egyik legfontosabb döntésre tehát még legalább egy évet várnunk kell.